Miért fontos minél több helyzetre felkészítenünk kutyánkat kölyökkorában?
Röviden a biztonsága érdekében. Sok olyan kutyával találkozunk munkánk során, aki kezelhetetlen, agresszív az állatorvosi rendelőben. A legnagyobb probléma, amikor a saját gazdája sem tudja rábírni az együttműködésre. Enyhébb esetben a gazdinál is őrjöng, ellenáll az állat. Súlyosabb esetben az agresszió a gazdi ellen is irányul, nem csak ellenünk.
Véleményem szerint itt több dologból fakadhat a probléma:
- A kutya és a gazdi közötti bizalom hiánya. Mikor is az állat nem bízik abban, hogy a gazdája ura a helyzetnek. (Vagy érzelgős emberi nyelvre lefordítva, nem hiszi, hogy a gazdi nem hagyná, hogy „bántsuk őt”.) Kutyakiképzői szempontból nem a gazda a falkavezér, így a kutya irányít.
- A gazdi aránytalan stresszként él meg egy rutin beavatkozást. (A gazdi maga is úgy gondolja, hogy bántjuk az állatot.) És természetesen nem egy súlyos betegségről vagy balesetről beszélek, ahol Fifike életveszélyben van, mert az érthető stressz. (Bár ott sem „bántjuk” az állatot, de az aggodalom érthető.) De egy vérvétel, egy kanül berakás, egy ultrahang lássuk be legtöbbünk számára nem okoz komolyabb lelki traumát ameddig saját magunkról van szó. Miért lenne ez a kutyának tragédia? Világos, hogy neki nem tudjuk úgy elmagyarázni, mint az embernek, hogy erre azért van szükség, hogy megnézzük a fehérje szintet a vérben és nem kell aggódjon a kedves páciens, mert egy pici szúrás az egész. De kommunikálhatunk vele az energiánkkal. Így éreztethetjük vele, hogy semmi tragédia nem fog történni. Amíg a gazdi is így gondolja. Sokan úgy gondolják, hogy a kutya ezt borzasztó traumaként éli meg, hiába, hogy egy pár perces, nem kimondottan fájdalmas beavatkozásról van szó. Én úgy látom, hogy az ilyen esetekben a kutya a gazdi feszült lelkiállapotára reagál és azt tükrözi vissza a viselkedésével. Ilyenkor még mindig jobb, ha a gazdi ezt belátja és felajánlja, hogy kimegy a kezelőből arra a pár percre, mintha ragaszkodik ahhoz, hogy majd ő fogja amíg pl. vért veszünk. Míg ez egy nyugodt magabiztos gazdinál, aki bízik az állatorvosban és meg van a bizalom közte és a kutyája között még a segítségünkre is lehet, addig egy kimondottan ideges gazdi ilyenkor sok esetben csak hátráltatja a munkánkat. És nehezíti a helyzetet imádott kutyája számára.
Természetesen tudjuk, hogy mindenre nem lehet felkészíteni kutyánkat, de érdemes minden olyan helyzetet, szituációt gyakorolni vele ami később kedvencünk biztonságát szolgálja. Az állatorvosi kezelés, illetve a beteg állat ápolása például pont ilyen mozzanatokból áll. Nem azt mondom, hogy otthon szurkáljuk a kutyánkat, vagy imitáljuk az orvosi szituációkat. De például, ha minden séta után átnézzük nincs-e rajta kullancs, nincs-e toklász a bőrébe fúródva. (Ami lássuk be, amúgy sem árt.) Akkor nem éri váratlanul, ha a rendelőben is átvizsgálják. Hozzászoktatjuk, hogy felemeljük őt, akár egy asztalra, emelvényre, kocsi csomagtartóba… Letisztogatjuk a mancsait minden séta után. Időnként ki tisztítjuk a fülét, levágjuk a karmát (ha tudjuk, hogyan kell), megfürdetjük pár havonta. Megtanítjuk nyugodtan állni, ülni, helyben maradni, elfeküdni az oldalára. Ha belegondolunk, ezek mind olyan mozzanatok amik jó, ha ismerősek kutyánk számára, így az orvosnál is biztonságban érezheti magát, amikor hasonló dolgoknak van kitéve.
Ha csak féreghajtóért, kullancsirtóért szaladunk be az állatorvoshoz – amennyiben van rá mód – ezt megtehetjük kutyaséta közben is, hogy a kutyánk szokja, hogy legtöbbször mikor bemegy a helyi állatorvoshoz, semmi rossz nem történik. Mindenképpen szoktassuk őt autóhoz, buszhoz, vonathoz, bármilyen közlekedési eszközhöz, amivel el tudunk jutni az orvoshoz. Sok olyan probléma van amit háznál nem fog tudni kikezelni az orvos.
Állategészség 