Lehetetlen megmondani pontosan mikor kezdődött az állatok gyógyítása. Amit tudunk, hogy i.e. 9000-ben a közél-keleten a pásztorok már gyógyították nem csak a juhokat, de az azokat őrző kutyákat is. Írásos és képi fennmaradt bizonyítékok szerint i.e. 3000-ben a nomád törzseknél már létezett lódoktor. Egyszerűbb betegségeket már kezeltek a lovaknál, a fájós fogait kihúzták és ügyeltek a patájára.
Nem véletlen, hogy a hasznos állatokat kezdték először gyógyítani és nyilván ezen gyógymódokat lejegyezni. Ezek voltak gazdasági szempontból a legértékesebb állatok. Szükség volt rájuk a mezőgazdaságban, az utazáshoz, az étel előállításához és a háborúban. Ha a lónak fájt a lába nem tudott dolgozni, ha fájt a foga nem lehetett gyeplőt rárakni így ezeket szükségszerű volt kezelni. Ugyanígy a szarvasmarha, a juhok, a munkakutyák egészségének megőrzése elsőrendű cél volt. Ezen állatok kiesése a létbiztonságot veszélyeztette. De, egyes történészek szerint a kutya háziasításakor már próbálta gyógyítani az ember újdonsült társát. Egyiptomban i.e. 3000-4000 között már léteztek kedvtelésből tartott kedvencek, kutyák, macskák, de még madarak is. Mivel innentől házi kedvencekről beszélünk így fontossá vált, hogy a jólétükre, egészségükre a haszonállatokhoz hasonlóan nagyobb hangsúlyt fektessenek. Papiruszon fennmaradtak állatgyógyászati szövegek. Ezen szövegekben is prioritást élveznek a lovak, de mellettük kutyák, macskák, halak betegségei és azok kezelései is fellelhetőek.
Az első Állatorvosokat képző iskolát 1762-ben alapította egy bizonyos Claude Bourgelat, Franciaországban, Lyonban. A 18. szàzadban nemzetközi szinten híres oktatási intézmény pedagógiai modellt nyújtott a humán orvoslást tanító intézmények számára.
Az 1700-as, 1800-as években több emberre és állatra is veszélyes betegségre gyógymódot találtak, mint a kolera vagy a TBC. Ezeket a gyógymódokat átültettek humánból az állatgyógyászatba. Az elmúlt évszázadokban, akárcsak a humán-, úgy az állatgyógyászat is rohamos fejlődésen esett át. Az 1783-ban, Angliában alapított Odiham Agricultural Society fektette le az állatgyógyászat alapelveit. A következő mérföldkő a Londoni Állatorvosi Főiskola megalapítása volt 1791-ben. 1861-ben az Amerikai Állatgyógyászati Társaság (American Veterinary Medical Association) vált ennek a területnek a képviselőjévé. Fő célja az állatgyógyszerészet és gyógyítás fejlesztése, felügyelete volt. Jó száz évvel kêsőbb 1965-ben az FDA (Food and Drug Administration) létrehozott egy Állatgyógyászati Gyógyszerek ágat az állatgyógyszerészet felügyeletére. Később ebből lett a Center for Veterinary Medicine ( CVM). A mai napig ez a szerv látja el az állateledel, állatgyógyszer, és egyéb termékek felügyeletét Amerikában.
De menjünk vissza kicsit a 18. századba. Henry Bracken könyve az állattartásról, gyógyításukról és viselkedésükről (Farriery Improved, számos újra nyomtatást megélt 1737 és 1792 között). Henry sok párhuzamot felfedezett a humán és állat egészség között. Számos kezelési módot átültetett.
Sürgette az érvágás lovakon való alkalmazását, hite szerint a következő esetekben lehetett jótékony hatása a lovaknál:
Amennyiben egy fiatal állat picit kövér, amennyiben nem elég aktív ugyanis ilyen módon segíteni lehet a vérkeringés felgyorsulását, illetve ha egy állat vízbe esett, ugyanis ez esetben eltömítődnek a pórusai. Úgy tartotta jobbat tesz a ló egészségének, ha jó minőségű takarmányt kap és sokat mozoghat, mint néha random gyógyszereket adni neki. Könyvében sok újító módszer és gyógymód van amik mára persze elavultak. Kisméretű könyvként adták ki direkt az állatorvosoknak, hogy munka közben magukkal vihessék. A végén található egy függelék felsorolva gyógyszereket és, hogy mikre hatásosak. A felsorolt gyógyhatású szerek között megtalálható volt a higany, a kardamom, a koriander, méz, ólom, ópium, sáfrány, fekete szappan.
Nyilván ma már ezek elavult technikák, de az állatgyógyászat ugyanazon a fejlődési úton ment át, mint a humán orvoslás és ezzel az akkor modern művel Henry Bracken a lógyógyászat tudományának atyja.
Bracken kutyákkal kapcsolatos megfigyelései, azok kezelései
Leírta megfigyeléseit például arról, hogy az emberhez hasonlóan a kutyák is izzadnak csak ép nem a bőrükön át, hanem lihegéssel. (Hát ezzel mondjuk nem lőtt nagyon mellé, nem úgy más megfigyeléseivel.) Például Henry szerint, ha a kutya nyalja magát akkor meghal. Ezenkívül megfigyelte, hogy közösüléskor hajlamosak hőgutát kapni, amit azzal magyarázott, hogy a kutyáknál van egy nemi úton terjedő betegség aminek tünete, hogy kimelegednek és rosszul lesznek. De semmi baj, mert a kutyák szervezet öntisztul, így gyakori vizeléssel ki tudják üríteni szervezetükből a kórt.
Az akkoriban komoly problémát jelentő veszettség fő forrásaként a kutyákat jelölték meg, de Bracken óvva int, hogy mindenféle őrültséget a veszettségnek tulajdonítsunk a kutyáknál. Egy másik gyakori oka az ebek őrült viselkedésének a fehér férgek a nyelvük alatt, de ezeket könnyedén el lehet távolítani egy nagy csipesszel.
Nagy gondot fordított a vadászkutyák kezeléseire is. Az olyan problémákat, mint a talp felpuhulása, vérzések, kullancsok, tetvek, bolhák orvosolni kellett. De ezenfelül a mérgezések, a migrén, a kígyóharapás, a szemproblémák gyógyításán is dolgoztak. A migrént például ugyanúgy kezelték, mint emberekben, érvágással. Emberekben ezt a lábon, kutyáknál a faroknál, hogy így elvezessék a vért a fejtől. Szemproblémára egy puha anyagot kellett először kénsavba, majd forrás vízbe martani, kicsavarni és gyengéden kimosni a szemet, ezt kétszer egy nap.
De a kutyák különböző kezelési módjai között szerepeltek a felforralt dohányos vizeletben fürdetés, a reggeliként adagolt friss vajba rakott kénkőpor, stb. A mély sebek kezelésére melegített vajba mártott vászonból kell kötést tenni, ezt naponta cserélni és ilyenkor tejjel kimosni. Az ízületi problémák kezelésére különböző olajakat tettek. De például a nyílt sebbe terpentin olajat használtak, a kezelés idejére szájkosarat kellet adni a kutyára ugyanis a terpentin olajtól pillanatnyi agressziót produkálhatott az állat.
Mit ne mondjak se kutya, se ember nem lettem volna akkoriban, bár az ember legalább értette mi történik. A hosszú élet titka akkoriban úgy gondolom a jó géneknek és a jó szerencsének volt köszönhető.
Állategészség 